Sokan tudjátok, sokan nem, korábban álltam színpadon athletic fitness és bodyfitness kategóriákban, 2008 és 2012 között. Szép volt, jó volt, elég volt. Már egyáltalán nem mozgat, főleg, hogy beleláttam sok mindenbe, amit jobb lenne inkább nem tudni, de nyilván semmi sem történik ok nélkül.

Mindenesetre, ami biztos, pszichésen és fizikailag is nehéz kilábalni ebből a dologból, mert akár tetszik akár nem, ez nem az egészségről szól és bizony naturálon is megtépázza a szervezetet elég rendesen. Mai aggyal nem versenyeznék. De ezt, akkor nehéz lett volna nekem megmagyarázni, amikor azt nem bírtam felfogni,hogy a példaképeim miért hagyják épp akkor abba, amikor én versenyezni kezdek és miért van az hogy évről évre egyre nőnek a kategóriám versenyzői én meg mindent beleadva sem tudok olyan gigaizmokat felpakolni, amiket ők egyik szezonról a másikra… meg 3 hét alatt hogyan fogytak 10 kilót és voltak csontszárazon is olyan vidámak a backstage-ben amilyen én offszezonban is csak nyaraláskor, amikor ittam egy kis alkoholt :D… azóta már nem is szeretnék 😀 Na mindegy, nem ez a lényeg.

Amit elértem, arra büszke vagyok, mert én valóban kihoztam a maximumot és valóban magamból úgy, ahogy talán a versenyzők nagyon kicsi százaléka. Nagyon precízen, nagy önfegyelemmel – amire ma már nem vagyok képes, félig érthető okokból és félig nagyon csalódva magamban – sok támogatással a közvetlen környezetemtől, munkahelyemtől, barátaimtól (annál kevesebbel a távolitól), óriási bizonyítási vággyal, maximális odaadással. Mondhatnám, hogy könnyű volt nekem, mert nem vagyok egy nagy szociális életet élő egyén, nem kívánom a bulizást, éjszakai partikat, nagy hajcihőket és a rossz társaságot sem, valahogy ettől megkímélt a sors, vagy inkább én magamat… Ellenben mindig sok értelmes és normális ember volt körülöttem nagy szerencsémre, mert voltak azért időszakok, amikor nem feltétlen rajtam múlt, hogy nem nyúltam ehhez-ahhoz a siker érdekében. Bár valahol mindig éreztem, hogy sosemverseny4 tudnék abba a társaságba tartozni, akik bármit feláldoznak. Akkor meg minek félig tönkretenni magamat? 😀

És még mindig nem a lényegről beszélek.

De térjünk rá. Az IWI sporttáplálkozási képzésén még azok is ki szoktak akadni az utolsó heti versenyprogramon, akiket amúgy hidegen hagy teljesen a fitnesz, mint sport. Az utolsó hét a formaélezésben olyan, ahol nem szabad elrontani semmit, mert – bár mivel nem próbáltam máshogy lehet, hogy csak a fejemben él ez inkább, mert akiket körülöttem láttam, sosem éreztem, hogy olyan precizitással vennék ezt a hetet – ott vége a formának, amiért hetek, hónapok óta dolgoztál. ÉN voltam az, aki január 1-jén kezdte a diétát az április májusi versenyszezonra. Na, normális fogyáshoz idő kell, ugyebár, ami legtöbbünknek sosincs, nem hogy egy szezonban, de egy életben sem 😀 Igen, 4-5-6 hónapig nem ettem mást, csak az előírt kaját precízen, zabpehely, fehérje, csirke, rizs, bcaa, glutamin, vitamin, zöldség, saláta. Semmi extra, van, aki így él éveken át.

És akkor eljött az utolsó hét. Szombaton a verseny, így előző szombaton indult a cécó. Ízek elfelejt, alacsony nátrium tartalmú ásványvíz beszerez. Azóta is ledöbbenek sokszor, hogy az emberi szervezet mit kibír. Sokkal-sokkal többet, mint amit elhinnénk. Azóta ez lett a mottóm is… El sem hinnéd, milyen jókat lehet edzeni alig kajával, amikor nincs más választásod és csak a formád lebeg a szemed előtt, ahogy látod magadat a színpadon és ahogy büszkén arra gondolsz, milyen jó lesz kimondani, hogy „megcsináltam”. Aztán persze ott a színpadon inkább az járt a fejemben, hogy mi a fenét keresek itt minek kell nekem ez az 5 hónap kínszenvedés ezért az 5 percért, aztán egy halom lóvé az utazásra, ruhára, szállásra, hogy utána hazamenjek 5 kiló izommal kevesebbel meg egy oklevéllel Keretyemfalváról, ahol a vezetőbíró barátnője lesz az első, utána meg az első helyezett legjobb barátnője követi és a kutyát nem érdekli, kinek milyen a formája és mennyi melót rakott bele…

Megint elkanyarodtunk. Igen, van bennem szálka és azért főleg, mert tudom, hogy sokszor nem a befektetett munkán és a formán múlt a helyezés…

verseny2Szombattól tehát növeltük a folyadékbevitelt egészen szerdáig, amikor már 8 l környékén mozgott a Jana fogyasztás. Elképesztően jól esett a 15 perces gyalogúton cipelni (akkor még ugye BKV és séta) a melóhelyre a karton ásványvizeket nulla kajával a kis testemben. :/ A kajában 1 kg csirkemell szigorúan Janában párolva (kuktában főztem akkoriban), glutamin és BCAA ment még és némi saláta levél. Más kiegészítőket sem ettem, úgysem szívódik fel. Szóval csütörtöktől drasztikus vízcsökkentés. A csütörtök volt a legrosszabb nap, mert akkor vízből is kevés és kajából is. Az a túlélő nap. Valahogy mindig eltelt és mindig végigmelóztam. Inkább verseny utáni nap voltam szabin, amikor a töltéstől nem voltam a legjobban 😀 Pénteken aztán kezdtünk tölteni. A folyadék csütörtökön 3-4 liter, pénteken max 1 liter, de inkább amennyire kevés megy, annyira kevés. Volt, hogy fél liter. És mivel hirtelen csökkentettünk a nagy folyadékmennyiségek után, a kis szervezetem nem tudta, mi a frász van és várta a sok vizet, aminek a hatására folyamatosan tolta ki magából (mert, hogy úgyis jön az utánpótlás…) – de az utánpótlás nem jött, a vizet meg toltam ki, ergo több ment ki, mint amennyi bement, tehát szépen lement rólam a víz. Semmi extra nem volt. Próbáltam a vége felé vízhajtót kíváncsiságból, de komolyan és őszintén megmondom, hogy anélkül sokkal jobb formám volt bármikor… sima vízcsökkentéssel és Na mentes kajálással. Büszke voltam mindig a szétváló négyfejű  combizmomra, mindig arról álmodtam, és meg is csináltam.

Pénteken megindult a töltés a kevés víz mellett, de csak délután és csak nátrium mentes, pl. natúr pufirizs, natúr főtt rizs (konyharuhával megszabadítva a maradék víztől) és én gyakran nyers zabpelyhet tömtem, csak mert szerettem. Szombaton, a verseny napján 0 folyadék és mehetett szinte bármilyen étel, amiben nincs folyós rész. Tehát mehet édes vagy sós, de csakis száraz. Tudod, ki kívánja azt, amikor nem ihatsz.

A színpad előtt közvetlenül (amire persze totál szétstresszeltem magam, mert nem tudtam, mikor jövverseny3ök, kikkel leszek és a szokásos – minek vagyok ott… azért az 5 percért és mindig utáltam a pózruhát,  mert úgy éreztem magam mint egy…hm… szóval mintha a húspiacon lennék, kint van mindenem, magas sarkúban vagyok, amit szívből utálok és sportcipőn kívül amúgy sem hordok szívesen sok mást és mit játszom itt a hatalmas dívát, amikor én csak magamnak csinálom az egészet és többre tartom magam annál, minthogy azt a sportértéket, amit a testembe raktam itt pontozgassák… (lehet ezért nem nyertem, mert ez rá volt írva  a fejemre? :D)

A színpad előtt a vége felé volt még egy kis vodkás-nitroxos koktél, amitől szépen kijöttek az ereim és arra a 3 percre maximálisan jól tudtam kinézni.

Aztán lejöttünk a színpadról a mocskos fárasztó nap után, amikor levegőt sem kapsz, úgy be van sűrűsödve a véred a nulla folyadéktól és sok szénhidráttól, hogy magadra kell szólni, hogy vegyél levegőt… szóval lejövünk a színpadról és kiisszuk a csapot – én mindig szénsavast kívántam. Aztán elmegyünk zabálni bár én sosem kívántam, mert tele voltam egyrészt, másrészt meg mindig bennem volt hogy „halló azért ez nem az egészségről kéne hogy szóljon, mi meg itt zabálunk mint a disznók?” És persze reagál a test és minden cseppet és grammot magába szív és épít és egy hét alatt visszajön egy 7-10 kiló és úgy nézel ki, mint egy 8. hónapban lévő terhes nő… Szuper. Én úgy szégyelltem magam ilyenkor, hogy legszívesebben verseny5elbújtam volna mindenki elől…

A fentiek szerint álltam én színpadra. Nem mindenki így készül, mindenkinek megvannak a saját jól bevált szokásai, ezeket ki szokták tapasztalni. Én nem nagyon hagytam ennek időt. Azt gondoltam, hogy a tökéletes receptet kaptam és ragaszkodtam hozzá. Akkoriban még szokás volt 100%-ig bízni az edzőben és nem megkérdőjelezni a tanácsait meg húsz másik embertől megkérdezni a véleményét. Ezt most csak mellékesen megjegyezem, sajnos sokszor találkozom ezzel manapság, mint edző, akihez más edzők vendége fordul a Szakértő válaszol rovatban…

A fentiek kipróbálása erősen nem ajánlott. Kizárólag edzői felügyelettel.

Minden más részletet elmesélek az IWI Sporttáplálkozás képzésén 🙂

Dóri

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg: